Az SSD, azaz a solid state drive (magyarul szilárd-test meghajtó) egy olyan mozgó alkatrészek nélküli tároló eszköz, ami memóriában tárolja az adatokat és a merevlemezekhez hasonló csatlakozási felülettel van ellátva (Sata, mSata, stb.).
A mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny mint a hagyományos merevlemezes meghajtók, hangtalan, adathozzáférése egyenletesen gyors.
Az SSD-ket előszeretettel építik be hordozható eszközökbe (notebookokba, netbookokba), ami nagyon előnyös a sebesség és a kisebb energiafelvétel miatt, valamint asztali PC-kbe is, hogy nagyobb teljesítményt hozzanak ki a számítógépből.
SSD vs. HDD
Az SSD-k jelentős előnyökkel rendelkeznek a hagyományos merevlemezekkel szemben.
Közel 100-szor gyorsabb a HDD-nél (nagyjából 35-100mikroszekundom alatt elérhetőek az adatok, míg egy hdd-nél 5000-10000 mikroszekundum alatt).
Jelentősen kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hdd-k.
Ez az alacsony energiafelvétel kisebb fogyasztással és hűvösebb működési hőmérséklettel jár, valamint notebookok esetében hosszabb akkumulátor élettartammal.
Az SSD használata
A beszerelés és bekapcsolás során ugyanúgy kell eljárni mint a HDD-k esetében.
Az SSD meghajtókban lévő NAND memóriachipek meghatározott számú írás végrehajtására lettek hitelesítve. Ez ugyan elég félelmetesen hangzik, de annyira azért nem vészes, ha pár dologra odafigyelünk. Soha semmilyen esetben nem szabad töredezettségmentesítést végezni. A töredezettségmentesítéssel csak egy dolgot érünk el, hogy felesleges írási műveletekre kényszerítjük az SSD-t.
Legalább 20-25% szabad helyet kell hagyni a meghajtón, hogy ne lassuljon be. Ennek az az oka, hogy ha nincs szabad hely, akkor a részlegesen megírt szektorokba kezd el írni (ahol több kisebb fájlok vannak) és az lényegesen lassabb művelet.
Ne használjuk a hibernálást. Ha hibernálást használunk kikapcsolás helyett, akkor a rendszermeghajtóra menti a memória teljes állapotát és ez is felesleges írási műveletekkel jár.
